Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, amelynek lakói élték mindennapi békés életüket. Nem is gondolván, hogy „macska van a galambok között”, ahogy azt Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője megfogalmazta. Mindaddig nem is volt baj, amíg – nem tudván mit kezdvén sok-sok szabadidejével – a magát „Mindenhatónak” gondoló akcióba nem lépett. Önmagát többre tartva, mint ahogyan mások értékelték, no meg hataloméhségtől vezérelve, úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő legyen a falu elöljárója és egyben prófétája. Mivel eddigi próbálkozási sikertelennek bizonyultak a falucska elöljárói szerepének betöltésére, mindenféle – tisztességesnek éppen nem mondható – módszert bevetett céljai eléréséért. Ennek lényege, hogy egyik oldalról behízelgő stílussal lejárató kampányt indít a lakosság körében, másik oldalról pedig igyekszik mindenkit feljelenteni, befeketíteni, megvádolni, lejáratni, földbe tiporni, aki nem tetszik neki, vagy éppen az útjába áll. A zömében idős, jóindulatú, jó szándékú lakókat pedig könnyű lesz majd megtévesztenie, maga mellé állítania. Lovat adtak alá azzal is, amikor a sors úgy hozta, hogy ha nagyot nem is, de egy kis hatalmat ő is kaphatott. Ezzel aztán úgy élt, pontosabban visszaélt, ahogy csak tudott. Neki semmi sem tetszett, mindenbe belekötött, mindenben külön véleményt fogalmazott meg, természetesen szereplési vágytól is vezérelve. S persze „Mindenható” lévén, úgy gondolta mindenhez ért, a polgármesterséghez, a jegyzőséghez, az orvosláshoz éppúgy, mint az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, hiszen az nem egy szakma, azt bárki meg tudja csinálni, akár még ő is. Saját szakterületéről bizonyára egészen más volt a véleménye, azt mondjuk egy szerkesztő, egy jegyző vagy orvos biztosan nem tudná művelni. Szegény „Mindenható” a zavarosban halászásban, annak a bizonyosnak a keverésében, a hatalmi ámokfutásban azonban nem vette észre, milyen veszélyes játékot űz, mennyire maga ellen fordíthatja saját fegyverét. A rossz hírbe hozástól a lejáratáson, a vádaskodáson keresztül egészen a becsületsértésig széles skáláját nyújtotta a perelési lehetőségeknek, akár kollektív formában is. Ha pedig veszít, nemcsak a per- és egyéb költségeket fizetheti meg, de elveszthetné azt a tiszteletet, megbecsülést, amelyet bármi áron annyira ki akart harcolni magának.

Még jó, hogy ez csak egy kitalált mese, és nem a valóság, így csak az lehet a tanulságos vége, hogy: ha a „Mindenható” hatalomhoz jutott volna, az én mesés is tovább tartott volna.