Tíz évvel ezelőtt még úton-útfélen tejkiadó automatákkal lehetett találkozni kisebb és nagyobb településeken egyaránt. A kihelyezéseit a frissen fejt tej újabb értékesítési lehetősége, valamint az indokolta, hogy a nagykereskedelmi árrés kihagyásával olcsóbban lehetett adni.
Néhány év szárnyalás után azonban kezdett leáldozóban lenni a tejautomaták korszaka. Újabbak nem létesültek, de sorra szűntek meg – elsősorban gazdaságossági okból, no meg azért, mert a fiatal korosztály ódzkodik a feldolgozatlan tejtől – a korábban kihelyezettek. A nyugat-dunántúli térségben is sorra szűntek meg a tejautomaták, de amelyek megmaradtak, azok stabilan tartják magukat. Az Őrség kapujaként emlegetett Körmend városában a korábbi Rába Völgye Mzg. Termelőszövetkezet (ma Körmendi Agrár Kft.) az első között állított üzembe két automatát, de pár éve mindkettőt megszűntette, mivel gazdaságtalanná váltak. Ez a helyzet megmaradt. Az osztrák határ közelében fekvő Csörötneken viszont nagyjából tíz év óta üzemel a tejkiadó automata a településen átvezető főút mentén, melyet egy helyi magántehenészet létesített. Mint megtudtuk, eleinte jól ment, főként idősebb helyiek és környékbeliek csapolták a tejet, de aztán egyre kisebb lett a kereslet, részben az idősek elhalálozása miatt. Ötven literes a tartály, ez elfogy naponta, ebben szerepe van az átmenő forgalomnak, és azoknak az osztrákoknak, akik határszéli településekről gyakran átjönnek pár liter friss magyar tejért. Nekik a 200 forint literenkénti ár nagyon is megfizethető.
A vasi megyeszékhelyen, Szombathelyen a helyi Felszabadulás Mgtsz volt az úttörő a tejkiadó automaták létesítésében. Két beépített automatával kezdték, de a Vásárcsarnoknál lévőt pár év múlva megszüntették. Működtetik viszont még a város egyik legrégebbi lakótelepén egy tízemeletes háztömb alján üzembe állított tejkiadó automatájukat, amelynek tartályát naponta kell újból tölteni a 170 forintért kínált tejjel. Emellett a szövetkezet telephelyén is mérik a frissen fejt tejet.
A tejkiadó automaták általában beépítettek, ritkább, hogy önálló egységként állítsák fel őket. Találtunk egy ilyet a nagyközségnek számító Egyházasrádóc határában egy kis magánbolt elé felállítva. Ezt rendre 200 liter tejjel töltik fel, melyet a Vasi Agro-Pannónia Kft. sorokpolányi tehenészetéről szállítanak ide. Mivel főút mellett áll, elég jó a forgalma, az évek óta változatlan 160 forintos ár pedig kifejezetten kedvezőnek mondható. A zsírtartalom 3,8-4,3, a fehérje 3,3-3,6. Arra a kérdésünkre, hogy nem jelent-e konkurenciát a tejautomata az élelmiszerboltnak, a tulajdonos úgy reagált, hogy bár aki innen viszi a tejet, az nem valószínű, hogy boltit vásárol, viszont betérhet már árucikkért az üzletébe. A Vasi Agro-Pannónia Kft. természetesen Sorokpolányban is üzemeltet egy tejautomatát, ami azonban beépített.
Kicsit bepillantottunk a dél-dunántúli helyzetbe is. Itt is inkább megszűnnek a tejautomaták. Tolna megye egyik kisvárosában, Dombóváron nincs tejkiadó automata (állítólag korábban sem volt). Egy-két környező kistelepülésen azonban vagy volt, vagy még mindig működik tejautomata. A Baranya megyei Mágocson pár éve adták át az igen korszerű tejfeldolgozó üzemet, amely azonban nem működtet tejautomatákat, minden bizonnyal nincs rá szüksége. Sőt, a Mágocson korábban működtetett tejkiadó automata is megszűnt. Ebben a térségben, mint másutt is viszont a kistelepülések friss tejjel való ellátását egyre inkább mobil módon, tejes autókkal oldják meg, ahol szintén a vásárló által vitt flakonokba csapolják a tejet.
A szomszédos országok közül Szlovénia határközeli, magyar nemzetiség lakta Muravidékén nemigen terjedt el a tejkiadó automata, s ha volt is, több megszűnt. A legnagyobb településén, Muraszombaton például két ilyen tejkiadó automata is működött, mára csak egy maradt a piacnál. Ausztriában vagy boltban, vagy – ha frissen fejtet akarnak - közvetlenül a gazdáktól veszik a tejet. Bár vannak különböző termék kiadó automaták (például tojás), a tejesek nem terjedtek el.
